ELVONULÁS-ÁTVÁLTOZÁS-MEGÉRKEZÉS

A helyszín egy csoda egyébként. a természetben van egy nagy ilyen erőd szerű építmény, ami hihetetlenül egyszerű és otthonos, nem vonja el a figyelmet semmi fontosról, vagy fontosnak tűnőről. Van egy nagy termünk ahol összegyűlünk és ott történnek a csodák. Van egy nagy konyhánk is, ahova meghívtuk a világ egyik legjobb vegán szakácsát. Minden étkezés olyan mintha nem is kaját, hanem valami annál sokkal táplálóbbat ennél. Nem tudom hogy csinálja, lehet csak rám van ilyen hatással, de számomra ezek gyógyító ételek. A program pedig a következőképpen alakul, nagyából minden nap: meditáció, asana gyakorlás, reggeli, pihi, mantraéneklés, ebéd, pihi, satsang, vacsi. Nem unatkozunk, én legalábbis nem tudok.

A dolog amúgy úgy néz ki, hogy Ani és Dani szervez, Govinda meg osztja az észt, a kifejezés legnemesebb és legcsodálatosabb értelmében. Igazából nem észt oszt, mert amit csinál a legkevésbé sem lehet okoskodásnak nevezni (én már csak tudom, mert imádok okoskodni) hanem valami szavakkal le nem írható dolgot művel. Az ezo-bio-skizo emberek biztos valahogy úgy fogalmaznák meg, hogy energetikailag kipucol, feltölt, átalakít mindent maga körül. Ez a gyakorlatban nálam úgy néz ki, hogy egyrészt lelkileg összetör, na nem direkt, mert senkinek nem árt sehogysem, hanem csak felszínre hozza a legrosszabb énedet, amivel szembesülnöd kell és valamit kezdeni vele. Két dolgot tehetsz, vagy elmenekülsz jó messzire és visszasüppedsz a hétköznapi dagonyába vagy szembenézel magaddal és elkezdesz foglalkozni mindazzal, amit jó mélyre eltemettél már, vagy azt se tudtad, hogy létezik. Legalábbis nálam ez megy belül. Egy komoly csatamező az agresszív, rosszindulatú, és hisztis énem küzd a jófejjel. Most a jófej áll nyerésre, de messze még a vége. Másrészt abban nyilvánul meg, hogy random dolgok történnek az érzelmeimmel, vagyis mindenen képes vagyok meghatódni mióta itt van Govi, és hirtelen mindenkit imádok, mint valami szürreális hippi kommuna tyúkanyója. Ez egyébként a nagyon kemény énemet igencsak felidegesíti, de valahogy a keménységem kezd elfogyni, ahogy a szeretet szétárad bennem… (Atyagatya, honnan jönnek ezek a szövegek?!)

Visszaolvasva kicsit olyan mintha skizofrén lennék, én már semmin nem lepődök meg, szóval lehet, de azt sem bánom. Most megyek, mert hamarosan összegyűlik a spiri-szeretet-harcos szektánk, kíváncsi vagyok mit tartogat még a mai nap

2019. július. 7. Kisnyalka - CSEND VAN

A csend második napja.. asszem, az idő most már egyszerűen csak folyik. A jófej énem győzedelmeskedni látszik. Olyan szeretet felhő vesz körbe minket, hogy lassan de biztosan meg kell adnom magam neki, bele fogok fulladni. Ezt már nem lehet kibírni. Az ember vagy folyton bőg, vagy nem vesz tudomást a többiekről. Én az elsőt választom, és beleengedem magam. Mindenbe beleengedem magam, szeretettel, alázattal és nyíltsággal. Kíváncsi vagyok mikor jön majd az első hasra esés de jöjjön aminek jönnie kell, nem vagyok sebezhető, mert önmagam vagyok, és ezt tudom. Egy csodálatos szeretet lény aki átölelné az egész világot.

„Tudod én, átölelném az egész világot, ha volna olyan.

Tudod én a szemedbe látok és elolvasom, ami benne van.“

Többen mondtak a tegnapi ultrabrutál megosztókörben olyat, hogy biztonságban érzik itt magukat és, hogy ez a lét természetes formája amit most gyakorlunk. Hát én sem mondhatnám szebben. Valami olyan csoda tart fenn minket ebben az állapotban, amit szavakkal lehetetlen körülírni. Mondjuk szerintem lerajzolni se nagyon lehet. Talán a zene az egyetlen ami valamelyest képes lehet ezt a csodát átvilágítani, mint fóliát az írásvetítő. Erre Juli hangja a legalkalmasabb az én szemszögemből, vagy fülszögemből. Olyan a hangja, mintha pont az én lélek frekvenciámon szólalna meg. Sajnálom, hogy ezt a giccses teljességet ami itten körülölel bennünket, nem élheti át mindenki, és mindenkinek azt kívánom, hogy nemcsakhogy átélje, hanem egyre több és több ilyen megtapasztalása legyen ebben az életben. Én azon leszek, hogy ez így legyen, már amennyire ez rajtam tud múlni.

A szerelmemmel (akivel egyébként az elvonulás első napján volt a 3. házassági évfordulónk) a kapcsolatom szintén szárnyal. Spirituális csodákat megélni együtt, az valami olyan ajándék, amiről álmodni sem mertél soha. Ami annyira drága és ritka és különleges, hogy csak nagyon keveseknek adatik meg. Hát mi csodáról csodára bukfencezünk együtt és közben röhögünk és sírunk és csodálkozunk és szeretünk. Én sosem tudtam elképzelni, hogy lehet ennyire szeretni. Szó szerint nem volt fogalmam róla. Szóval minden nap egy meglepetés. Még mindig tart…még mindig… megint erősebb és megint. Mióta Dani az életemben van, 220-al megyünk együtt az úton, és kapaszkodom belé, hogy nehogy kiessek valahol, mindeközben ő is tart. És az üzemanyag ami ezt a járművet hajtja előre és előre, azok mi magunk vagyunk. MI együtt. Az egymás iránti türelem, szeretet, alázat, figyelem, és szenvedély. Szenvedéllyel vagyunk megáldva ebben az életben, egyelőre ez az ami mozgásban tart a hétköznapokban. Várom a napot amikor már ez a mozgatórugó mondjuk az áhítat lesz, de addig is kiélvezem ezeket az időszakokat. ROCK&ROLL BABY!!

2019. július. 8. Kisnyalka - SŰRŰ CSEND

Egy újabb csendes nap… Az egyetlen dolog ami még képes engem ezen a bolygón tartani, az a kaja (ami még mindíg zseniális) és a kutyák akik velünk együtt vonultak el a világtól. Láthatóan ők élvezik a legeslegjobban ezt az egészet. Hiszen Ők természetesen csodálatosak. Éppen elképzeltem, hogy milyen sorrendben fogok kinek mit mondani, amikor ebéd után végetér a csend, ekkor villámként csapott le közénk Govinda terve, hogy plusz egy nappal hosszabbodik a buli. Többeken döbbenet és csalódottság látszott, pár ember elégedetten vigyorgott a hír hallatán. Én egyszerűen nem bírtam magam tartani a csendhez, az elmém olyan makacs, hogy eldöntötte, ebédkor vége van a csendnek és kész. Szóval szavak bugyognak ki belőlem időről időre, és nem is állok ellen. A többiek fantasztikusan reagálnak. A hardcore arcok csak mosolyognak és továbbállnak, a velem hasonló állapotban lévők válaszolnak. Nem tudom mi lenne, ha magamra erőltetném a csendet, lehet egy bizonyos ponton valakit hirtelen kiosztanék. Közben meg sem áll a mantra-vonat, zakatol csak zakatol egész nap, már azt sem tudom hol vagyok egy mantra cunami kellős közepén, felkapott és földhöz vágott a mantra tornádó, és a mantra ló is felrúgott úgy érzem. Ennek hatására (szerintem) hőemelkedésem is lett és egy mantra pocsolya kellős közepén találtam magam mozdulatlanul. Körülöttem OM-nak látszó fura foltok lebegnek, amik néha Shiva formát öltenek. A következő percben meg már az Arunachala energiája próbálja térváltásra használni csenevész kis hangomat, aminek nagyon jól tujátok mi lett a vége…újabb zokogás. Úgyhogy kissé szárnya szegetten, de repülök tovább. Nem, nem szedtem semmilyen pszichedelikus cuccot, nem is ittam vízen kívül semmit és nem legeltem gombákat az erdőben. Nálam ezek a dolgok maguktól jönnek. Ennyi mantra és csendben eltöltött idő után, igazából nem is csoda. Agyamra ment a jóság. Ez a nap is eltelt. Igen vannak nehezebb csoda-napok is, amiken csak végigvonszolod magad. A mai nekem egy ilyen volt. Most meg fel vagyok pörögve és alig várom mit hoz a holnap

2019. július. 15. Budapest - VISSZATÉRÉS

Újra a városban vagyunk. Túléltem a minden szinten rezegtető és felbolygató csend-meditáció-jóga hetet. Vagyis 9 nap, mint azt már mondtam. Eléggé nagyon jó volt. Egyrészt nagyon ünnepélyes dolog így szétcsúszni mantráktól, még ha abban a helyzetben egy kupac szerencsétlenségnek is érzem magam. Mantráktól bekábulni és beájulni… ennél jobb részegség nem létezik. Majdnem olyan mint az alkoholos, csak nem csinálsz magadból hülyét és utána nemhogy szarul vagy, hanem sokkal jobban mint előtte. Amilyen nehéz vagy a kábulat bűvöletében, utána annyira könnyű. És szeretet van. Ezúttal nem kaptam ölelés-mérgezést, nem tudom, hogy attól-e hogy sokak már tudják rólam, hogy nem annyira szeretem és megtisztelnek a figyelmükkel, vagy azért mert én ölelgettem mindenkit agyon önszántamból. Egyszerűen csodás emberek vettek körül. Még a nem annyira csodásak is csodásak lettek a végére. Mikor a ház elcsendesült, mi még ott maradtunk néhányan elrendezni a dolgokat, felkészülni a visszatérésre. Az a pár nap maga volt a nyugalom és béke. Olyan király semmit tenni, de még királyabb ezt élvezni is.

Visszatérni a feltúrt Margit körútra a zajba a koszba az ideges emberek közé… hát mit ne mondjak, számomra a világ legviccesebb dolga. Persze rohadtul nem tudok működni ebben a közegben egyelőre a hatékonyság meg én, az két tökéletesen külön dologgá vált és egyelőre nem is látom hogyan kapcsolódhatnék be a fogaskerekekbe. Mintha formát váltottam volna és gömb lennék a fogaskerekek között. Oda megyek ahova akarok, de nem tudok kapcsolódni. Közben meg röhögök, hogy mindenki hogy lehet ennyire belenyomulva ebbe a tökéletlen állapotba. Teljesíteni, pénzt keresni, tetszeni másoknak, megfelelni, kiállni magadért… tök fárasztó és teljesen feleslegessé vált számomra (persze semmi garancia nincs rá, hogy így maradok). Egy dolgot szeretnék. Nyugiba és szeretetbe lenni magammal, és a számomra fontos emberekkel. Még akkor is ha amit teszek vagy mondok elsőre (meg másodikra) nem is tetszik nekik. Ez vagyok én. Egy vicces kis boldog lény aki csordultig van szeretettel és persze tüzes megmondókényszerrel.

Még 6 hétig itt lesz Govinda és ez olyan nyugalommal tölt el, hogy egyelőre semmi nem érdekel, csakhogy reggel felkeljek és menjek gyakorolni, meg az előadásokra, hogy minél több időt tölthessek a számomra szeretett emberekkel és egy számomra igen kedves tevékenységgel, és persze magammal.

Om Tat Sat